Mint egy ország levert forradalom után,
oly csöndes ez a nap.
Vacognak a füvek, s az ágak fenn a fán
gyáván bólintanak,
ha elleng köztük a halk inspektor, a szél...
Az égből is csupán
szüken szürődik át valami szürke fény
az ónos cenzurán.
Micsoda nyár! Talán kezdődik már az ősz.
Korán vénűl az év,
mint csüggedt férfi, kit korai gond redőz...
A házeresz csövén
könny ül, s a kerti sok kisírt szemű virág
úgy néz föl a csigás
füből, mint akiket nem enyhít semmi más,
csupán a zokogás.
Mit ér a zokogás? Úgyis meghal a nyár.
Úgyis meghal az év.
Pár hétre még talán kijő a napsugár...
Az is csak haladék.
A legvirágosabb ősz is a télbe visz...
Szép lejtő is leránt...
Lesz még tavasz, de az más tavasz lesz, s nem is
emlékezik miránk.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése