.

Megkésett emlékezés című írásában Fejtő Ferenc szó szerint fölidézte azt az 1936-ban történt telefonbeszélgetést, amikor barátja, József Attila a véleményére kíváncsian felolvasta neki az aznap éjszaka írt, Nagyon fáj című versét. A két barát egyszerre volt izgatott és riadt.

“– Na milyen? – kérdezte. – Tetszik?
Mintha csak az új nyakkendőjéről lett volna szó.
– Csodálatos, borzalmas – mondtam, és kértem, olvassa fel még egyszer. (…)
Miután másodszor is elmondta, megkérdeztem tőle:
– Édes Attila, mondd, ez így is van?
– Így van – felelte.
– De hiszen ez rémes – motyogtam.
– Szép vers? – kérdezte, mintha más nem is volna fontos.
– Több mint szép – mondtam.

De akkor éreztem meg talán először, hogy nem sokáig hallom én már József Attila hangját. Ennyi szörnyűséggel megrakott szív nem bírhatja sokáig.”

Forrás: http://cultura.hu/